Dampflokomotive-Lachen

Hetalia, enyhe PruHunnal, össznépi germán családdal és gyökér humorral. Erzsi drága talál egy prospektust a nevetésjógáról, és nem is ő lenne, ha nem akarna rögtön elrángatni mindenkit, hogy kipróbálják.
Lassan több hetás egyperces fog kipattanni a németkönyvemből, mint a fejemből.



- Borsot valaki?
- Elég borsos a hangulat már így is - motyogta az orra alatt Ausztria, miközben megpróbálta minél felsőbbrendűbben kettévágni a félig nyers krumplit. Nem jött össze neki.
Gilbert pedig volt olyan angyal, hogy segített neki egy nagy adag borssal. Liechtenstein halkan kuncogott, Svájc és West tetszését azonban nem nyerte el a mutatvány. Roderichét meg aztán pláne.
- Elrontottad a főztöm - jelentette ki Németország egykedvűen.
- Igen, még jobban elrontottad - tette hozzá kedvesen Ausztria.
- Ennél? - kérdezte halkan Gilbert, mire úgy tűnt, Lili lassan lefejeli a tányérját a visszafojtott nevetéstől. Vash arckifejezése valahol a rosszalló és a megöllek-ha-elrontod-a-kishugom között ingadozott.
Poroszország az ilyen pillanatokért imádta a közös családi ebédeket. Na meg Ausztria főztjéért, mert az öccse csak tésztát tudott készíteni, ami kezdett kissé aggasztó lenni. Nagyon.
Már épp elgondolkozott, hogy minden olyan gyanúsan nyugodt, amikor kivágódott az ajtó, Magyarország pedig egy megtépázott lapot lobogtatva berobogott, pontosabban bebiciklizett, gyönyörű sárnyomokat hagyva maga mögött. Gilbert áldotta az időjárást a hajnali esőért, amikor Roderich Citrombaharapott Edelstein arcára nézett.
- Uhh, családi ebéd? Részvétem. - Erzsébet lepattant a bicikliről, majd megveregette Liechtenstein vállát, Poroszországot pedig félig kitúrta a székéből. - Ki a soros a méregkotyvasztásban?
Három humorérzékre immunis ország nézett vele fakasszemet.
Magyarország persze sosem zavartatta magát, így csak arrébkotorta a tányérokat, majd kiterítette a megviselt prospektust.
- Képzeljétek, ahogy errefelé jöttem, a kezembe nyomták ezt a... - kezdte, azonban Ludwig elsápadva félbeszakította.
- Nem, erről tényleg szó sem lehet.
- Csak két saroknyira van, és...
- Nem.
-... igazán rátok férne. Olyanok vagytok, mint egy csapat begyöpösödött kisnyugdíjas.
Ausztria maga elé húzta a szórólapot, de amint meglátta a Nevetésjóga feliratot, az arca igen érdekes rángásokat kezdett produkálni.
- Vash, robbants ki egy háborút. Lehetőleg öt percen belül.
- Na persze - fintorodott el a svájci. - Leléptem, lúzerek.
- Ments meg - tátogta Roderich, Vash azonban csak kárörvendően rávigyorgott, majd fütyörészve kilépett az ajtón. Lili még adott egy-egy cuppanós puszit Erzsébet és Gilbert arcára, majd egy bocsánatkérő pillantás kíséretében a bátyja után sietett.
Az ajtó kattanása után három mindenre elszánt ország nézett farkasszemet. Kettejük túlélni akart, a harmadik pedig bármi áron érvényesíteni az akaratát. Gilbert számára nem volt kérdéses, ki fog nyerni, és magában már előre nevetett a másik kettő szenvedésén.
- Nincs olyan erő ezen a világon, amivel erre rá tudnál venni - jelentette ki komolyan Ludwig, mire Erzsébet a zsebébe nyúlt, és előhúzta az ócska, tizensok éves telefonját.
- Még szerencse, hogy nem mágiára, csak Felire van szükség - búgta kárörvendően, aztán élet-halál harc indult meg a készülékért. Mivel az ellenfél Ausztria volt, a mérkőzés igen gyors és kiegyenlítetlen maradt, a végén pedig Roderich dicstelenül elterülve végezte a széke alatt.
Hogy Németország? Ő épp az asztalra borult, és úgy érezte, lassan, de igen biztosan véget ér ennél sokkal hosszabbnak hitt élete. Ha még azt is látta volna, milyen szánalmasan küzd az - egyébként kivételesen és gyanúsan jóindulatú - szomszédja, talán konyhakést ragad, és véget vet valaki életének.
- Valld be, hogy kipróbáltad már - úszott bele hirtelen Poroszország a látó-, személyes meg minden más terébe. - Én nem köplek be, bajtársbecsszó.
- Nem értem, miért akar minden őrültségből nagycsaládi kikapcsolódást csinálni - suttogta lemondóan Németország.
- Mert hagyjátok magatokat.
- Te vagy élete szerelme, vagy mi a szösz, vigyen téged.
- Remélem, nem engem beszéltek ki - lépett közelebb Magyarország vigyorogva, miközben zsebre rakta a telefonját.
Gilbert az öccse tanácstalan arckifejezésére nézett, majd elkezdett magában tíztől visszaszámlálni.
Háromnál járt, amikor megcsörrent Ludwig kabátzsebében a telefon.
- Ludwiiiiiiiiiig - hallatszott elnyújtva a a telefonból Veneziano hangja. Németország fáradtan megdörzsölte a homlokát, majd lemondóan sóhajtott.
- Elmegyünk, rendben? - Kénytelen volt kissé eltartani a készüléket a fülétől, hála az olasz egyre hangosodó hadarásának, ami talán az örömének kifejezése vagy már a tervezgetés lehetett. Őszintén, egy szót sem értett hirtelen belőle.
- Igaz, elbuktál, de emléked örökké őrzi az utókor - tápászkodott fel Ausztria, majd négykézláb az ajtó felé sietett.
Gilbert szinte kéjes örömmel rúgta be a másik orra előtt az ajtót, majd még el is állta az útját, nehogy szabadulni tudjon. Erzsébet közelebb sietett, majd bevetette az adu ászt, a vesénrúgott kiskutya típusú tekintetet.
Roderich csak kedvetlenül elterült a puha szőnyegen (épp egy sárfolt közepén, bár ő ezt nem vette észre), majd fáradtan Poroszország felé rúgott. Magyarország már elégedetten vigyorgott magában, amikor a férfi maradék büszkeségét összevakarva felemelte a fejét, majd komolyan Gilbertre nézett.
- Fordulj fel. De rendben van, jöjjön, aminek jönnie kell.
- Én is imádlak, Roddy - mosolygott rá angyalian Poroszország.


- És most mondják utánam: ho-ho-ho, ha-ha-ha - tapsikolt vidáman az alacsony, szőke nő, aki elméletileg a jógát tartotta.
- Ezért nálatok már rég bolondokházába zárnának - jelentette ki Gilbert két tapsolás közben, mire Erzsébet lemondóan intett.
- Túlbecsülöd a dolog jelentőségét.
- Eliza, véletlenül nincs nálad a palacsintasütőd? - súgta oldalra Roderich, miközben próbált minél hátrébb húzódni, hogy ne kelljen csinálnia semmit.
- Jó, hogy mondod. Legalább kapnak a többiek egy kis motivációt. - Ausztria lassan már azt is elkezdte sajnálni, hogy világra jött.
Ludwig és Lovino, akik csak Feli hosszas noszogatására voltak hajlandóak egyáltalán betenni a terembe a lábukat, most a helyiség két, egymástól legmesszebbi sarkában gubbasztottak, míg az említett olasz vidáman nevetgélt az első sorban. Roderich képtelen volt megérteni, Veneziano mit is keres itt, amikor alig volt olyan pillanat, hogy ne mosolyogjon. Gilbert és Erzsébet ezalatt leginkább az ő gyötréséből űzött sportot.
- Akkor most járjunk körbe, miközben tartjuk a szemkontaktust a többiekkel - szólalt meg a szőkeség, miközben Németország és Romano is megérkezett dicstelenül a köreikbe, nyomukban a feltűnően elégedett Magyarországgal.
Fél pillanat múlva Roderich arccsontja megismerkedhetett Lovino öklével.
- Fratello, mit csinálsz? - kiáltott fel Feliciano, miközben rosszat sejtve igyekezett minél hátrébb húzódni.
- Tartom a szemkontaktust - jelentette ki Romano színtelen hangon, majd mintha mi sem történt volna, továbbhaladt Ludwighoz, és ugyanezt megismételte.
- Akkor gondolom, nem bánod, ha példát veszek rólad - mosolyodott el angyalian Erzsébet, majd kiosztott egy jobbhorgot.
- Egész sokáig bírtátok - szólalt meg halkan Svájc Ausztria füle mellett. Az osztrák már meg sem lepődött, hogyan került hirtelen ide.
- Öt perc, ez már rekord. - Akaratlanul is felszisszent, amikor Gilbert elzuhant mellette. - Egyébként mit keresel itt? Csak nem hiányoztam?
- Kimentelek, te hercegnőlelkületű szerencsétlen - finorodott el Vash a vigyorgását látva. - Ha agyonvernek, oda a legidegesítőbb szomszédom.
Roderich feje virult, miközben a jógaoktató kétségbeesetten megpróbálta rávenni őket valami tyúknevetésre. Cserébe kapott az arcába egy Romanót.

- Szerinted már végezhettek? - kérdezte elgondolkozva Roderich, miközben a bögréje fülével matatott. Már mindketten Vash nappalijában ültek egy-egy forrócsoki mellett, többé kevésbé sértetlenül. Csak Ausztria akart belehalni a fájdalomba, amíg Svájc fegyvert nem szegezett rá, utána inkább csendben maradt.
Sosem értette, mit vétett, hogy ilyen őrült családot érdemelt.
- Hamarabb robbantottak ki egy háborút.
- Lehetséges. - A telefon aggasztóan régóta rezgett a zsebében, de abban is biztos volt, ha valamelyik bolond kórházba került, hát ő biztos nem megy el meglátogatni. - Ha így történne...
- Semmiképp sem húzhatod meg magad nálam.
Roderich nem vitatkozott. Úgyis biztos volt benne, hogy úgy lesz, ahogy ő szeretné.

- Mondjátok szépen: gőzmozdonynevetés - kacagott fel Erzsébet, majd vaku villant, és megörökítésre került ez a csodás pillanat.
A társaság leginkább romokban hevert. Lovino és Ludwig még néha morogva egymás felé rúgott egy-egy erőtlent, de leginkább lila foltokkal tarkítva feküdtek a terem közepén. Felicianót úgy egy órája próbálták kikönyörögni a helyiség egyetlen asztala alól, de eddig még csak egy fehér zászlót dobott ki. Gilbert mindössze elhalóan nyöszörgött, amíg Magyarország oda nem ült mellé és nem adott neki egy békítő csókot. Utána már csak egy fokkal halkabban hörgött.
- Jellemző, hogy Roderich megint lelépett. Féltette az arisztokrata pofáját - mordult fel Poroszország, miközben megpróbált felállni, aztán jobbnak látta úgy tenni, mintha csak megfordulni akarna. A sikertelenség ez esetben is garantált volt. Igazából már kár is próbálkozni, valószínűleg úgyis bezárták őket.
- Majd leverjük a hülye gyökéren, csak jussak el odáig - szólalt meg Romano. - Húzzál arrébb, te krumplizabáló rohadék!
Németország valahol félúton úgy dönthetett, könnyebb lesz agyonnyomnia Lovinót. Az olasz csakazértse hagyta magát.
- Rendben, belátom, hogy a nevetésjóga nem volt épp a legjobb ötlet - jelentete ki Erzsébet kissé bűntudatosan. - De azért lássuk be, remek délutánunk volt.
- Könnyen beszél, akinek csak a haja kócolódott kissé össze.
- Ha igazi férfi lennél, Gilbert, neked még ennyi problémád se lenne. - Poroszország azonosítatlan hanghatásokkal próbált tiltakozni, aztán rájött, hogy már úgyis teljesen midegy. Csak West röhögő képébe vághatna hirtelen valamit, aztán akár nyugodtan meg is halna.
- De rájöttem, hol rontottam el - folytatta Magyarország. - Legközelebb ketrecharcra megyünk.



Bármennyire is meglepő, a nevetésjóga Németországban eléggé elterjedt és egy kifejezetten hasznosnak tartott... tevékenység. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy kellene nevetni forró levessel a szátokban, itt és itt beleleshettek.