Hurt/comfort egyperces Anglia és Amerika főszereplésével, szegény szösz már hónapok óta félbehagyva ücsörgött a gépemen. Remélem, sikerült valami olvashatót összehoznom.
- Még mindig nem hiszel a varázslatban?
Alfred nagyot sóhajtva fordult el a kilátástól, csakhogy ismét
újrakezdhessék az értelmetlen vitájukat Arthurral. Anglia még mindig nem adta
fel, hogy meggyőzze arról az ostobaságról, hogy mágia márpedig létezik, ám ő még
mindig makacskodott.
- Tudod, mit gondolok a mágiáról meg a kis barátaidról. – Úgy tűnt, Arthur nem
is számított más válaszra, csak nyugodt mosollyal elsétált mellette. Amerika
kezdte úgy érezni, nem volt jó ötlet belemenni abba, hogy egy ház tetejéről
mutassa meg a másiknak a New Yorkra nyíló kilátást, ám Anglia, ha akart, nagyon
meggyőző tudott lenni.
A tető széléhez érve Arthur hirtelen a másik felé fordult, majd még
mindig mosolyogva hátradőlt, és levetette magát a mélybe. Alfred üvöltve ugrott
utána, de már csak a kabátja szélét sikerült elkapnia, mire az anyag nagyot
reccsenve kettészakadt, Anglia pedig egy majd-meglátod mosollyal zuhant lefelé,
majd eltűnt Amerika szeme elől.
Alfred el sem akarta hinni, nem, a másik nem lehet ennyire őrült,
biztosan csak alszik vagy hallucinál vagy mit tudja ő, csak derüljön ki, hogy
mindez nem igaz. Könnycsepp csordult végig az arcán, de nem mozdult és nem
fordította el a tekintetét a mélységtől, észre sem vette, hogy időközben térdre
esett és összeroskadt, csak várta, hogy meglássa alant a rendőrség fényeit. Nem
volt kiabálás vagy riadalom, vagy csak nem hallatszott el a tizensokadik
emeletig, de nem is érdekelte. Talán még azt se vette volna észre, ha valaki
teli torokból a fülébe ordít.
Az érintésre a vállán mégis feleszmélt, ismerős volt és óvatos,
sokszor tapasztalt, majd a másik gyengéden felrángatta, hátrafordulva pedig
szembetalálta magát Arthurral. A férfi pár centivel a föld felett lebegett, nem
is, repült, már látta a fehér, tollas szárnyakat és érezte a másik körül
szikrázó mágiát. Anglia mosolygott, szinte kinevette, legalábbis addig, amíg
nem találkozott Alfred jobbegyenesével. Elterül a földön, de még feleszmélni
sem volt ideje, a másik máris a nyakába ugrott, nevetve-sírva kapaszkodott
belé, még a szuszt is kiszorítva a tüdejéből.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer. – Hiába kacagott,
a hangja rekedt volt és tele volt keserűséggel, de Arthur úgy érezte,
egyvalamiért mégis megérte.
Amerika soha többé nem kételkedett a mágiában.
*elhalálozolik akut fangörcsben* Jaj, hogy én hogy imádom ezt a két hülyét, istenem <3 jaj hát nagyon.. *-*
VálaszTörlésAmúgy nem értem Alfredet, az indiánok között született, hogy a fenébe nem hisz a mágiában? De lehet hogy arra már nem emlékszik, vagy nemtom..
Arthur meg nem normális o_O Bár sejtettem h ezt tervezi, de rám is a frászt hozta volna..
Ez a kép meg valami gyönyörű T.T
Ezt a két idiótát nem lehet nem szeretni. :D
TörlésSzerintem Alfred azután, hogy összeháborúzott Angliával, próbált letagadni mindent, amit a másik mondott vagy tanított, és egy idő után még ő maga is elhitte. De lehet neked van igazad, hogy már nem emlékszik.
Arthur sose volt teljesen normális. :D
Ugye? Szerintem is valami mesés. *-*
Köszönöm szépen, hogy írtál! :)
Teljesen jogosnak éreztem Alfred jobbegyenesét, így ráhozni a frászt a másikra... Nem is Anglia lett volna, ha nem így csinálja. De akármilyen lökött is ez a kettő, szeretem őket~
VálaszTörlésNa igen, Angliának eléggé radikális módszerei vannak, de legalább hatásosak. Más kérdés, hogy a környezete nem igazán tolerálhatja.
TörlésKöszönöm, hogy írtál. ^^
Én biztos több jobbegyenessel jutalmaztam volna Arthur arcát-_- T-T Ahhoz képest, hogy mennyire haragudtam Angliára imádtam u.u Nagyon szép lett *o*
VálaszTörlésTényleg megérdemelt volna még jópárat. :P Ennek igazán örülök, és nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! <3
TörlésKinézem Arthurból ezt a megoldást. Én is szeretném egyszer megírni a szabadesését *--* OMG, most (ebben a szent pillanatban, pedig nem most olvastam az irományod) eszembe jutott valami, köszönöm <3 Szóval tök jó, Alfred meg jogos-jogos, úgyhogy Arthur majd igazán kárpótolhatja ezért. Tetszett, köszönöm, hogy olvashattam~
VálaszTörlésArthurnak ritka mocsok megoldásai tudnak lenni, és naná, hogy kárpótolnia kell érte Alfredet. :D Hajrá-hajrá mindkettőhöz! ^^
TörlésIgazán örülök, hogy tetszett, és nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! :)
Szia Diana, a Liebster Award díj birtokosa lettél, itt veheted át: http://vievinfics.blogspot.hu/2013/10/dijak.html
VálaszTörlésJaj, köszönöm szépen! ^^
Törlés